...

Bár nem sok minden történt mostanság, de írni akartam... Kicsit lazulás van mostanság. Napok óta ki sem mozdultam a házból. Kérdeztem Zoét valamelyik nap van-e kedve eljönni biciklizni. Végül nem mentünk, mert közölte, hogy takarítania kell meg, hogy dolgozik is másnap,de azért jó, ötlet meg az idő is szép és lenne kedve csak mégsem jött.. na mindegy. Nem fakadtam végül is sírva miatta több okból is, egyik, hogy kétszer biztos újra kellett volna éleszteni engem mire beérek a bosnyákig vörösvárról, a másik meg, hogy nincs is biciklim. De ha csak ezen múlt volna megoldom.
Ami biztos, hogy nem tudom miért, de a nap jelentős részét azzal töltöm, hogy rá gondolok. Igen... érdekes dolgok ezek az érzelmek.. hangsúlyoznám, hogy nem, nem szerettem bele vagy efféle marhaságok. De egész nap azt várom, hogy feljöjjön netre, hogy beszélgethessek vele. Aztán mikor feljön, azon gondolkodok mit is írhatnék neki, amit az ő bonyolult elméje esetleg érdeklődéssel fogadna. Persze nagyrészt mire kitalálok valamit, addigra már biztos nem online. És másnap kezdődik előröl... nem akarom érdektelen dolgokkal fárasztani. Nem szeretek semmitmondó témákról társalogni és hiszem, hogy ő sem. Azt meg, hogy kettőnkről beszéljünk (ami valljuk be, nem egy érdektelen téma) még korainak érzem. Holnap már nem dolgozik, talán eljönne valahova... csak jó lenne valami izgalmas, és felejthetetlen programot kitalálni,ami lehetőleg alacsony költségvetésből is megoldható... Nem egy egyszerű dolog sajnos. Bár lehet megkérdem tőle, hogy nem lenne-e kedve egy üveg vörösbor társaságában csinálni bármit, amit egy üveg vörösbor társaságában csinálni lehet. Bár ezt nyáron jobban eltudnám képzelni, Sétálni bárhol, ahol két fiatal egy üveg vörösborral sétálgatni szokott. Sötétedés után a vízparton mezítláb a homokba túrni, térdig felhúzott nadrággal a langyos vízben lépkedni, majd leheveredni a fűbe, és a csillagokat bámulni. Igen! Ezt akarom!