Hülye marha! Mikor tanulod már meg végre, hogy tartsd meg magadnak az érzelmeid?!!! Hogy is lehetek ilyen ostoba? Hiszen annyi embert üldöztem már el ezzel magamtól.... Sőt... még engem is elriaszt, ha valaki ilyen gyorsan... áhh még leírni is marhaság! Persze, hogy szóhoz sem jutott, én meg még erőltettem... Marha!
De mit tudok tenni, ha egyszerűen ilyen gyorsan beleszerettem? Miért áldott meg Isten ezekkel a kibaszottul erős érzelmekkel? Egyszerűen nem tudok ilyenkor uralkodni magamon... A józan észt egyszerűen kivégzik az érzelmek. Jönnek, látnak, és győznek. Pedig annyira jó érzés! Ehh.. berúgtam... Megint egész nap nem ettem semmit, most meg iszom a pálinkát... Úgy kell neked! Még, hogy úgy éreztem elmondhatom.. Tudtam, hogy korai. De azt gondoltam, ha elmondom akkor talán ő is nyílik felém... Tévedtem.... Mint mindig. És így hogyan mondjam el azokat a dolgokat magamról, amikről talán még ennél is nehezebb beszélnem? A sok szarról amit el kell viselnie ha velem akar maradni. Amit jelen pillanatban kétlek, szerintem ezt csúnyán elbasztam! Persze valójában semmi rosszat nem mondtam, csak az igazat, de az igazság nem ilyen egyszerű. Van, hogy el kell titkolnunk, mert pontosan az ellenkezőjét érjük el vele, és szinte biztos vagyok benne, hogy most ezt tettem... Túl sokat akarok, túl rövid idő alatt. Még leírni is hiba volt. Most még erősebb, az elbaszott érzés bennem... Még vagy ezer dolgot tudnék írni, de akkor biztos nem aludnék ma már. Faszom!!! De ő írta!!!! Szó szerint ezt írta! Én fasz meg csak elhittem! Azt hittem végre valaki aki olyan mint én!
’Szeretlek…’
Szerette volna kimondani, de nem tudta.
Ez, köztük… Ez különleges, de szerelem? S ha nem az, akkor mi? Azt akarta, hogy szerelem legyen, mégsem merte kimondani. Nem merte vállalni a kockázatot. Képtelen volt rá… Ha nemet mond…
Mégis… azt akarta, hogy tudja…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése